Ballagás a zirci szakképzőben – Egy kihívás kipipálva, a jutalom több új lehetőség (képgaléria, videó)

A Pápai Szakképzési Centrum Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium pénteki ballagási ünnepségén 26 olyan végzős sorakozott fel az intézmény bejárata előtt, aki szakmai vizsgát fog tenni, mert gépi és CNC-forgácsolónak, burkolónak, mezőgazdasági gépésznek vagy szakácsnak tanult. Emellett 25 olyan nappali tagozatos végzőst is búcsúztatott az iskola, aki hétfőn már az írásbeli érettségi feladatait oldja majd meg, mert a szakmai vizsgákat már korábban letette. Egyébként többen, mintegy negyvenen fognak idén érettségizni, előre hozott érettségi vizsgákat letenni olyanok, akik a zirci Regulyban tanultak az elmúlt években, de a pénteki még a ballagók napja volt.

Milyen útravaló lapul vajon tarisznyájukban, a vállukon lógó, boríték alakú kis vászontáskában? Az őket búcsúztató, fiatalabb diáktársaik köszöntői, például Vincze Nóra szavai szerint a saját döntéseik súlya ezentúl többször nehezedik rájuk, több múlik majd már rajtuk, de egyben több lehetőség nyílik meg számukra. 

Az ilyenkor szokásos idézetek, jótanácsok közt az is elhangzott, hogy az utat is érdemes élvezni, ami a cél felé vezet. A ballagók nevében megszólaló fiatal, Pidl Milán pedig azt mondta, nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy tényleg erre a napra vártak-e. Azt viszont leszögezte: biztos, hogy szívükben ezentúl mindig helyet kap középiskolájuk. 

– Titok és erő van a búcsúzás pillanatában – jegyezte meg Horváth Attila iskolaigazgató, és azt javasolta a ballagóknak, gondolják végig, mire lehetett jó nekik az az idő, amit diákként töltöttek a Regulyban. Sikeres lehet a tanulóévek mérlege szerinte, ha közelebb vitte a fiatalokat álmaikhoz és közben több baráttal összehozta őket. 

Az intézményvezető köszönetet mondott kollégáinak, majd a végzősöknek is. Nekik azért, mert az iskola pedagógusaival, oktatóival voltak nap mint nap, inspirálóan hatottak közben a felnőttekre és egymásra. Az ünnepeltek sorai mögött csokrokkal kezükben várakozókhoz szólva pedig azt említette meg Horváth Attila, hogy az öröm és a remény napja a szülőknek az, amikor gyermekük ballag.    

Amikor végzősökkel beszélgettünk a zirci szakképzőben, az is kiderült, hogy megkönnyebbülést azért éreznek, mert egy kihívást az iskolájuk elvégzésével teljesítettek, s persze kedves élmények kötik őket ehhez az időszakhoz. Páran féltek elindulni a szokásos ballagási menetben és izgultak amiatt, hogy ha kilépnek az udvarra, ahol az ünnepséget tartották, kinevetik őket. Ehelyett az őket támogató szeretteiktől rengeteg virágot kaptak. Néhányan közülük pedig arról beszéltek, hogy már nem tanulni szeretnének, hanem dolgozni, kipróbálni magukat a munkában, hasznosítani azt, amit tudnak. Persze, ha a hagyományosan iskolapadhoz kötődő oktatásból most kicsit elegük is van, arra valószínűleg rájönnek, hogy sok másféle módon teszünk szert életünk végéig tudásra.