Hegyizene Hegymagason

A szombati rendezvényen pódiumbeszélgetés lesz a filmrendezővel és Sallee Kereszturi Barbara humánökológussal a természetről és a művészetről. Ami a filmet illeti, megszólal benne a táj, és a meseszerű vadregényesség bemutatása mellett kendőzetlenül szembesíti a nézőt azzal, hogy mennyire lelketlenül és milyen drasztikusan pusztítjuk még a megközelíthetetlen hegyek őstermészetét is. 

Az Erdélyi-szigethegységről van szó, amelynek számos területe mind tudományos feltártságában, mind a köztudatban némileg fehér folt. Románia nyugati határához, így Magyarországhoz is közel helyezkedik el, a Partium és Erdély határán. Sok folyó, köztük a Berettyó, a Körösök, a Meleg-Szamos és az Aranyos forrásvidéke található az itt tömörülő, 145 millió éves hegységtömbben. Európa legváltozatosabb karsztvidékét rejti, amit teljes egészében a víz formál a mai napig. Huszonöt emeletnyi magasságú barlangbejáratok, százméternyi mélységben ásító zsombolyok, föld alatti gleccserek, felfakadó és ismét a föld alá bukó búvópatakok világa ez. A film zenéje külön figyelmet érdemel, mint a cím is jelzi, fontos, talán a mesélővel egyenrangú szerepe van az üzenet közvetítésében, amit nem lehetséges csak szavakkal és képekkel elmondani. Fekecs Ákos és Szendőfi Balázs handpan–basszusgitár duettjei festik alá a jeleneteket, a sziklák közt csobogó víz lágy állhatatosságával közvetítve az Erdélyi-szigethegység hangulatát. Az egy és negyed órás film mesélője Nagy Katica, írta, rendezte, fényképezte, vágta Szendőfi Balázs.