Táncshow libabőr nélkül

Az ABBA a földkerekség egyik legjobb, legnagyobb hatású csapata, jóllehet a karrierjük egy évtizedet sem ölelt fel. A munkásságuk olyan hatást gyakorolt az általános popkultúrára, ami azóta is érződik, a még mindig aktuális, széles rétegeket megérintő dalaikon napjainkban is átjön, hogy azok nagyon ki vannak találva, ám zeneileg is profin felépítettek. Nemcsak kulturális értelemben voltak meghatározóak, hanem a zeneipar működésére is hatással voltak. Eleinte „persze” akadtak kritikus hangok, miszerint egyslágeres zenekar lesznek, amire aztán alaposan rácáfoltak. A szerzeményeiket azok is ismerik, akik nem tartoznak a rajongóik közé. A sajátos, úttörő hangzású nótáik akkor és ma is – de alighanem több emberöltőnyi múlva is – jókedvre deríti és táncra perdíti az embereket. Ha csak a lemezeladásokat nézzük, a zenetörténelem kizárólag olyan bandát, illetve előadót rangsorol eléjük, mint a Beatles, Michael Jackson és Elvis Presley, vagyis a közel négyszázmillió vevőre talált korongjukkal nincs miért pironkodniuk. De talán az említett héroszoknak sem volt annyi korszakos slágere, mint a svédek büszkeségének. Az ezredfordulón például egy brit–amerikai konzorcium egymilliárd dollárt ajánlott fel nekik, hogy egy rövid időre térjenek vissza, ám a ma már hetvenes éveiket taposó tagok nemet mondtak a felkérésre.

Talán a fentiekből is kitűnik, hogy az ABBA-láz jelen sorok íróját is elérte, a zenekar „fekete öves” rajongójaként foglalt helyet a nézőtéren, hogy lássa, a New York-i Broadwayen negyedszázada bemutatott musical és később a Meryl Streep főszereplésével készült, hasonló elnevezésű film dallamai és koreográfiái miként kelnek új életre. A színpadon a zenére jól illeszkedett, precízen felépített kompozíciók követték egymást, a lassú, majd gyors ütemekre szépen elindult a fellépők teste, átérezve a ritmust, időnként mintha a lelkük is szárnyalt volna a táncuk alatt. A megjelenés, aztán a kiegészítők nagyban fokozták a produkció varázsát, a különböző látványelemek magasabb szintre emelték a műsort. A különleges ruhák is magukra vonták a közönség figyelmét, kiemelték a mozdulatokat – de a látvány, a show szempontjából is meghatározóak voltak, fokozták a hangulatot, a táncok pedig a férfi és nő kapcsolatát is szemléltették. Miközben egymást követték az örökzöldek – mint például a The Winner Takes It All, a Gimme! Gimme!, Gimme!, a Money, Money, Money, a Mamma Mia és a Dancing Queen –, a táncosok tudásában, összhangjában nem lehetett kivetnivalót találni, miként a szembeötlő színpadi elemek, a flitteres ruhák és a szórakoztató mozgássorok is emelték az előadás színvonalát. A több mint tizenöt táncos, az óriási LED-fal és a színpompás látványelemek gondoskodtak arról, hogy a stílusok sokszínűségével játszó produkció magával ragadó, de mégis harmonikus legyen, ugyanakkor katartikus élményben nem, vagy csak ritkán volt részünk – talán az előadás rövidsége miatt is. A több ezer néző, fiatalok, aztán a negyven és ötvenes éveikben járók ezzel együtt boldogok voltak, hogy a táncfolyam részeként ismét hallhatták a kedvenceiket. Ugyanis a Mamma Mia! népszerűsége továbbra is töretlen, libabőr nélkül is. Miként a zenekaré is, lévén, hogy a hatásuk ma is jelen van. Világmárkák ők, igazi sikertörténettel, amivel túlélték a saját korukat. Kultikus, hovatovább senkihez és semmihez sem fogható zenekar. Pontosabban ott vannak azon a bizonyos képzeletbeli felső polcon Mozart, Beethoven, a Beatles, Michael Jackson és Freddie Mercury mellett. Akik hozzájuk hasonlóan most is hatnak. Helyesebben mindörökké.